Gondolatok a ködben
Írta: Sancho Dátum: Október 14 2008 13:13:19
Gy
Kell egy varázslat a szívemnek,
Hogy megmaradjon a Napszínû remény,
Égessen el ködöt, könnyet, s magányt,
Teljes hír
Leszállt a köd, nem látom lelkem,
Árnyékom sincs a fátyol alatt.
Téged sem látlak, halk lépteid hallom,
De nem felém, utadba más akadt.
Érzem a hideget, rám ne emlékezz,
A távolság végén sós forrás ered.
Majd valaki letörli, vígan beköltözik,
S a lélek tükre akkor, milliókra reped.
Nem látsz többé engem már soha,
Sétálok egyedül, levél se zizzen.
Hírt, hogy hol vagyok, ne érdekeljen,
Minden meghalt, amiben hittem.
Kell egy varázslat a szívemnek,
Hogy megmaradjon a Napszínû remény,
Égessen el ködöt, könnyet, s magányt,
Rohanjon szerelem és vad kaland felém.
Meg egy csomó, csillogó csillag,
A Tejút tengerének tetejérõl,
Szállj el köd, lássam lelkemet,
Had kezdjem utamat, a legelejérõl!