Soha ne kérdezd tõlem,
Mikor, és hol ébredek,
Ez már úgysem változtat,
A jól megírt örök lényegen.
Tengerek mélye rejtett,
Öblös sziklák rejteke,
Így lettem én egykoron,
E világnak új rejtjele!
Ha szomorú a lélek megtalál,
Ha örül, én is vele örülök,
S a felkelõ nap erejével,
A felhõk közé repülök.
Ez az én életem, - Ébredek,
Friss álmokat váltok valóra,
S adom áldásom minden,
Reményvesztett élethajóra!
Ha csüggedt vagy testvér,
Ha életed padlón fekszik,
Ne felejtsd soha- sohasem,
Reménnyel kell onnan kelni.
Gyengének érzed magad,
Erõs vagy, soha ne feledd,
Ma mindenki talpon, mindenki,
Ki egyszer, vagy százszor elesett!
Ha kell Reményt adok,
Ha kell áldott hitet,
Mely téged tengerek,
Boldogságába vitet.
Ne félj hullámaim szelídek,
S a tánc? Magával ragadó,
Jöjj hát, jöjj s ne félj, kedves
Ez az éjjel csak neked eladó!