Nyugalomban
Kedvesem, te kit kimonóm alja
Rejt a hajnali susogó erdõn,
Új szívet adsz, reményekkel telõt.
Tavaszom cseresznye ajkad csalja,
Nap-éltetõ éneked ki hallja,
Friss harmatként leng kakasszó elõtt.
Lelked legyõzött, hisz oly bûverõ
Láncol dalodhoz, lényed hatalma
Zeng nekem, mint víg énekesmadár
Ki búgva fújja dalát csalitban.
Most itt vagy velem, annyi éve már,
Hogy vártalak s eddig hiába hívtam
Szerelmedet, mert még tévúton járt,
Gyere ölelj, szívem íme itt van.