kietlen éjszaka magányos kékségében
nincs levegõ - elhagyott -
s látom magam elõtt sírba teszik Istent
az erdõ sûrûjében madár dalol gyors hangnemváltással -
végtelenül édes dallamok
szállnak ágról-ágra
szökdösnek
derült eget látok -
születik az új napom - kegyes boldogság
hûtlenségem ne érjen
madárhoz
lombokhoz
fényhez -
gyermeki félénkség megint megint
halálom kérlelhetetlensége keresi
a tekinteteket -
a végtelen kiábrándulás tükre vakít
szörnyûséges megszállottságom
teljes cinizmusba vágja magát -
a gyûlölet fáját hasítanám szét
rettegés emészt
hajnali fény ágai borítanak aranylón
a Nap már hevíti gyermekét
kiûzöm az ördögöt is most már e világból -
szomorú meztelenségem
a lombok résein át is látható -
eltakart titkok
közt keresem a Nagy Találkozást...