Rekkenõ meleg van,
A hûvös kövek alatt
Megtört szívek pihegnek,
S a száguldó tûzoltóautók
Perzselõ tûz nyomába
Erednek.
A szél a pernyét messzire
Kergette,
Izzó aszfaltra, kókadt
Kertekbe,
S szerelmet kiáltanak
A kövek alól, zilált életû,
Süket fülekbe.
Óh! Szívem szerelmét
Ne oltsa tûzoltó,
Vize ketté ne repessze,
Kövek alól elõbújok,
Bebújok a te szívedbe,
Vigye a szél messze,
Mesze. . .