...Mélység
Már az esti nyugalmam sem segít! Reszketek az éjben!
Vége!
Most is egyedül, - már nem is vágyom és nem is kergetem! ...
A Szeretet semmisült meg bennem, egy tátongó szakadékba vetette magát a múlt éjjel.
Majd hajnalban nyüszített kínjában a felkelõ Nap és könnyeket hullatott.
Borús fellegek suhantak, hideg szél érkezett s az illat,
melyet már sosem érezhetek, hisz minden halott!
A mélyben elhaló hangon suttog valaki,
- segítség!
S vérétõl áztatott kezei, körömszakadva kapaszkodnak a semmibe.
Lenézek és látom a riadt tekintetét, - már a szemei is könyörögnek!
- Belenéztem és érzem, nekem is végem van!
Vonz a mélység! - Holnap én is utánna megyek....
20081007
CCLXIX. szonett
Boldogság, - most miért menekülsz elõlem?
Hagysz magad mögött keserû ösvényt,
Magányos köveket szórva elõttem;
Fakószínt, fehéret, szürkét, s feketét -
- Abból is kettõt, rögös fekete kavicsot,
Távolodó árnyad rám szánt emlékét, -
Mely lelkemnek már csak bánatot hagyott!
A szeretet kedvese veszett az imént!
A mélységbe hullatott halott teste,
S csak suttogott kedves dalaiért, -
Szerelmét hívva, kit, ki tudja merre
Vesztett, s mely ármány szívta szûzi-vérét,
Hogy élettelen zuhanjon vermébe,...
Reménytelenül halni kegyeiért!
20081009
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!