Este kifestem
Írta: Kuca Dátum: Október 17 2008 13:46:53
Gy
De várom ám a fagyi kelyhet is,
szájában a kilógó kanállal
integet a málnadarabkának,
aztán elfogy egy vigyor kajánnal.
Teljes hír
Tekergek a gondolataimban,
most itt ülök a szobám ölében,
Körbekarol ez a szõnyeghomály,
kapaszkodok az árnyék övébe.
Ritka tikkadt, unalmas ücsörgés,
kalapkarima alá bújt fejem
konyulva várja már a reggelt,
hogy azt mondja szám: a Nap jó helyen.
Már nem én kaparom fel a Napot,
ami bár azóta is lepotyog,
-jön már magától- azért szeretem
nézni, ahogy álmosan betotyog.
De várom ám a fagyi kelyhet is,
szájában a kilógó kanállal
integet a málnadarabkának,
aztán elfogy egy vigyor kajánnal.
Lelkemrõl énekel a rádió,
egymásba szeretnek és örökké
szeretik majd egymást, de idõvel
a szívek átváltoznak körökké.
Éjjelente a rajzok a falon
táncolni kezdenek, riszálják maguk,
a földre hullanak és reggelre
virággá nõ az elvetett magjuk.
A nyuszóm fél lába és barátja,
a lámpa fénye halkan vigyorog,
a vekkerem kismutatója meg
hajnalonta kattogón vicsorog.
Már azt kell, hogy mondjam talán alszom,
a valóságból a szobámba estem,
megígértem neked, neki, meg tán
még magamnak, hogy este kifestem