Liliom
Nézzétek a gyönyörû, pompás liliomokat,
Sok színt, a bársonyos szirmokat.
A liliomok, a legelegánsabb szépségek,
Elragadó, elágazó, piramis alakú nõi lélek.
Páratlan, álomszép színekben pompáznak,
Illatukkal magukkal ragadnak, elvarázsolnak.
S jõ, mint április harmadik virágja,
Mikor a szív, már a tavaszt érzi, várja
Gyönyörû szép virág, egy csodaszál,
Pillangó is elbódul, ha reászáll.
Szomorú madonna lila köntösében,
Kinek könyörület ég szemében,
S ha sárga bársonyruháját felölti,
Minden szem, formáját megnézi.
Lágy, rózsaszín pompájában,
Gyermekként játszadozik a Napsugárban.
Vörös liliom, a szerelem vére,
A gondolat messze kalandozik véle.
Tisztalelkû angyal, mikor fehérben mutatkozik,
Minden lélek, tõle megtisztulni vágyakozik.
Tûzliliom, mint forró csók a számon,
Gyengéd, érzéki érintés az arcomon.
De jaj! Sudár termetét a szél hajtogatja!
Nincs támasza. Bárcsak lehetnék a karója.