Nagyságos asszonyaim visszatértek...
Én nem hívtam õket.
Az elsõ, hideg és szürke
A másik ázott s reszket ülve.
Lépéseik sánták a sárga leveleken
Kiszáradt életük, életük a vég.
S úgy felkavarnak engem belülrõl
Létezésem kétségben teszem, mert engem néznek még.
Számomra az Õsz, nem a szín változása
Inkább egy goromba vég.
Mély, szakadékos, heves
Mely jön, s visszaverõdik felém.
Õk itt vannak, hallom halk susogásuk...
Én nem félek.
Valaki valóságra ébreszt még,
Álmodok vagy nem, az Õsz bennem van rég.