Elviselhetetlen éhezés,
erre gyógyír csak az evés.
Habos finomság,
csábító édesség.
Egyre többet,
egyre jobban akarja
csak övé legyen legalább egy morzsa.
A Mohóság csapdája bekebelezi
aztán az egészet elölrõl kezdi.
Boldog kapcsolatuk a végéhez közelít
a zöld szemû kígyó is megkörnyékezi
méregfogát belevájva,
ellenszerét nem találja.
A szomszéd almája édesebb,
az okát elárulni vészesebb.
Agya kikapcsolva
tehetetlenül vár a gyógyulásra.
Tudat alatt ellenállna,
de a Kísértés magával rántja.
Nincs romantika, csak a vágy
s elsöpör magával az ágy.
Csikorgó hideg a télben,
forrongó szenvedély lüktet az érben.
Fékezhetetlen erõ, ami magával ránt,
a Bujaság, lüktetve özönlik ránk.
Ügyfeleit furfangosan átveri,
minél több pénzt, csak neki!
Te önzõ dög!
A józanság fejére bök,
de mindenáron megszerzi
ami éppen kell, elveszi.
Ez már a Kapzsiság
egy gyógyíthatatlan rabság!
Fennhéjázó magatartása
a közönséget eltaszítja,
önelégült vigyor a képén,
kíváncsisága nem hagy békén.
Magasról nézi le a többit,
ki, mégis õt közösítik.
Hiúságában egyedül maradva
mégis mást mutat a lapokba.
Aljas módon kihasznál
az ügybõl, már ki nem száll,
Álnoksága mindenkit becsapott,
a sors szerint is kitagadott.
Mostoha sorsra jutott,
kit az asszony is kirúgott.
Kutyaütõként az utcán,
mint egy eb, kóborol lustán.
Elõre kitervelt tett,
hozzá gondos elõkészület,
a terv szerint zajlik a munka
a távolban felharsan egy sziréna.
Menekülési terv nélkül
rejtekhelyén marad végül.
Lebukástól való rettegés?
Visszafordíthatatlan az esemény:
Egy penge villan a szemében
Gyilkosság sikolt a sötétben.