Õszi csapzott falevél
Szürke esõben ázik,
Süvít a fagyos szél, nincs menekvés,
Az õsz lassú szárnya vért virágzik.
Süllyed a Nap, s mély a fény-repedés,
A hegy mögött ereszkedõ pára,
Csendjét a tompa visszhang nyeli el,
S a lombok levél-piramisára
Terül e köd, omló fehér lepel.
Hozzád megyek, honod ege látszik,
Ballagok belsõ ösvényemen és
Kimondok minden egyes szót, amit
Most magammal elhoztam. Nem kevés.
Õszi csapzott falevél
Szürke esõben ázik,
Süvít a fagyos szél nincs menekvés.