Kértelek némán, halkan és csendesen,
Maradj itt velem örökre szerelmem!
Maradj, itt kérlek, muszáj, hogy itt legyél,
Ne hagy itt most, csak, mert hív a vér.
Önzõ lennék? Az. Ezt teszi a szerelem,
S megõrjít a tudat, hogy nem leszel itt velem.
Mert tudom, vissza többet nem jönnél,
Mert számodra a vér fontosabb a szerelemnél.
Fontosabb; De mond miért gonoszok gyermeke?
Szenvednél mintsem mondanád: Nem vagyok egy veletek!
Bármire képes lennél értük,
Hisz neked õk a családot jelentik.
Családot, hol mindenki áruló,
Hol senkit sem érdekel kinek mi a jó.
Hol mindenki önzõ, de te mégis ott maradsz,
Bármennyire szenvedsz a hiánytól, velük tartasz.
Én nyugtalanul nézem azt, hogy távolodsz,
Ám még hallom azt, valamit motyogsz.
Szavaidból azt vettem ki, hogy Hiányozni fogsz
S szívembõl szeretlek, míg meg nem halok.
És most nézem elhagyott szerelmem,
Kinek mellettem hûlt helyét lelem.
De remélem egyszer, majd hívogat a múlt.
S gondolsz a lányra ki szerelemesen, azt suttogta neked: I need you;