Õ az, ezt a kezdetektõl tudtam
S mégis mindent elrontottam.
Hiányod betölti testem-lelkem
Úgy érzem kettétörik a szívem.
Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!
Akkor mégis miért szenvedek?
Mert sokat hibáztam, ezért.
Kérlek, bocsáss meg a hibáimért.
Sokszor idegesítettelek,
S rengetegszer leégettelek.
Nyávogtam, mikor nem kellett volna,
És a rvicceimr1; szörnyûek. Enyhén szólva.
S amikor nem miattam vert az ideg
rSimogattamr1; a kezed, s nem értettem, miért vagy rideg.
Rengetegszer válaszoltam helyetted,
És ki akartalak sajátítani téged.
Mert féltem, hogy találsz nálam
Jobbat. Talán ez volt amiért hibáztam.
Most itt ülök az ágyamon, s írok
Közben pedig mindent magamba folytok.
Alig pár órája váltunk el.
És máris bombázlak sms-ekkel.
Fel is hívnálak, hogy halljam a hangod,
De nem teszem. Mivel most sokat kell gondolkoznod.
Feladok minden reményt.
Nem szenvedtem eleget a szerelmedért.
Hisz én annyi rosszat okoztam neked,
Szemét és gonosz voltam veled.
Egymás nélkül, 11 nap szünet.
Biztos most teszteled a hûségemet.
Próbára teszed a szerelmemet.
S tudtod nélkül, kikészíted az idegeimet.
11 nap, nélküled. Ez maga a rémálom.
Október 31. eme napot már alig várom.
Az õszi szünetem tönkre megy ezzel,
De a végén talán boldog leszek a szerelmemmel.
Még, ha azt is mondod, hogy kérlek ne,
Arcod örökre beivódott az emlékeimbe.
De mégis reménykedem, hogy nem hagysz el.
Hisz mögöttünk van lassan 16 hónap, tele szép emlékekkel.
Kérlek gyere vissza hozzám,
S bocsásd meg minden hibám,
Számomra Te vagy az igazi.
És helyedet a szívemben, be senki sem töltheti.
2008.okt.19.20:49