A nagy horgász kijárt hosszú évek óta
jó levegõn botot fogni a távoli tóra.
Szomorú a horgász: a nagy halat más fogta.
"A büszke óriást, hej... kifogni jó volna!"
Ábrándozik róla, s ím... orsója perdül,
az úszó ficánkol, épp hogy meg nem kergül!
Kapás van! KAPÁS VAN! Gyorsan a szákot!
A hálóban aranyhal, mit senki se látott!
És szól az aranyhal: Ez egy modern mese,
így ezt nem mesélte, tudom, még senki se,
ha vissza NEM dobsz, teljesítem álmod,
nem három, de minden forró kívánságod!
A kíváncsi kis hal így a parton maradt,
s fickándozott vígan, míg az idõ szaladt.
A horgásszal ketten - hogy lehet? - nem tudni,
Megtanultak együtt boldogságban úszni!