Csillagokkal tarkított csodás esti éjben,
Elcsitúl a világ, álomba merülve szépen.
A szívem dobbanása szól halkan, csendesen,
Fenyõ erdõkön át él a szerelem.
Kinyílt lelkem fénye, suhanok tovább,
Harmatos virágokon megpihenek talán.
Festett az ég nekünk vörösen izzó tájat,
Reggelre szivárvány színébe öltözteti a fákat.
Habos felhõk tengere, ringatózik, mint a hajó,
Vár rád és rám egy igaz szerelmes szó.
Havas a táj, vagy napsütötte égbolt?
E szerelem nyáron babarózsaként nekünk nyílott.
Színe olyan ártatlan, mint egy gyermek lelke,
Száll az igaz szerelem fent a fellegekbe.
Szíven találjon engem és téged,
Hogy e szerelem a földön soha ne érjen véget.
Veled lenni forró csókokat kapni,
Karod melegében az Istennek hálát adni.
Te legyél, és én neked örökre,
A csillagok fényében fürödve.
Minden igaz szó, is forrjon eggyé,
Hogy e két szív egyet akar és mindörökké.