Verbuválás
Írta: sziszifusz Dátum: Október 21 2008 04:31:44
T
Tûzött a nap ezer ágra,
alig volt árnyék a téren.
Szép deli legény társakra várva
szónokolt egy korhadt deszkaemelvényen.
Teljes hír
Verbuválás
Tûzött a nap ezer ágra,
alig volt árnyék a téren.
Szép deli legény társakra várva
szónokolt egy korhadt deszkaemelvényen.
Tekintete mint a kék ég,
tisztán, felhõtlen ragyogott.
Szavai a tömeget elérték,
igazsága zengett, kétséget sem hagyott.
Jöttek bátran a suhancok,
kezébe csaptak vidáman,
elõkerültek borospalackok,
sarkantyúk csengtek a tér csillámporában.
---------------------------------------
Másnap elkezdték a munkát.
Parancsok és vezényszavak.
Eszméjük, századokat ölelt át:
felszabadítani az elnyomottakat!
Egységet kell teremteni!
E nélkül nem megy, nem vitás.
Kárhozott lesz aki szavát szegi!
Állj be hát a sorba! Ennyi kell, semmi más.
És a legény büszkén állt ott
lihegõ sorfala elõtt,
majd megindult és rájuk kiáltott:
Jól van fiúk! Kaptok félóra pihenõt...
------------------------------------------
Pengess, cifrázz! Feküdj, állj fel!
Rakjad, taposd! Húzd meg, állítsd!
Gyõzelmeinkhez még több parázs kell...
- Hé te ott jobboldalt! Mit képzelsz? Ne lázíts!
Csavard, zárjad! Kerülj hátra!
Feküdj, állj fel, feküdj, állj fel!
De már nincs kedv, õrült parancsára.
- Így lett a szép arcból estére - halálfej...
Feküdj, forogj! - ordította,
átgázolt pörgõ testükön.
Saját eszméjét rúgta, taposta:
- Szétváglak titeket! Erre megesküszöm!
------------------------------------------
Legyõzve feküdt a porban,
zsarnoksága semmit sem ért.
A fiúk csak álltak zaklatottan:
- Le kellett ütniük a tébolyult vezért.
Munkára! - szólt a rangidõs.
Pengess, cifrázz! Táncolj velem!
Ki követni bátor, - igazi hõs!
A kiképzés után rögtön felszentelem.
Feltérdelt a megtört legény,
karját kérlelõn nyújtotta,
de békességre nem látszott remény...
Könnyen szerzett hatalmát eltékozolta.
--------------------------------------------
Éjszaka lett, kihûlt a tér,
magára maradt az idõ.
Összeroskadt a deszkaemelvény.
Egy fiú sírt csendben, - elhagyta az erõ.
Így történt, mint már annyiszor,
hogy az eszme hamvába fúlt.
Tüzének fénye délibáb maradt,
és az esetbõl megint, - senki sem tanult...