/A Kösöntyû Néptánccsoport 15. évfordulójára/
Próbáltam a Földrõl hamar felállni,
Hogy elinduljak a világot bejárni,
De gyermekként még kicsi voltam belátni,
Hogy, hamar kell a táncot meglátni.
Szeretem a csizma hangját, ha rácsapunk,
A leány derekát, amivel játszhatunk,
Szeretem a hegedûszót, amire táncolunk,
A színpadot, ahol együtt állhatunk.
Próbáltam lépni egyre jobban,
A táncra szívünk egyre dobban,
Mint máglyarakás nagyra lobban,
Ropd a táncot, szoknyád surran!
Szeretem, ha elõtted kalapom emelhetem,
Amikor páromat ide-oda pörgethetem,
Szeretem, ha ezeket szép zenére tehetem,
Olykor padka porát szétverhetem.
Próbáltam tanulni sok-sok táncot,
Belülrõl meglátni e nagyvilágot,
Hogy valóra váltsak egy-két álmot,
Ezért nevetek, legyen áldott.
Szeretem a régi idõk hangulatait idézni,
A közönséget mosolyogva igézni,
Szeretem a ritmust szívekbe csempészni,
Velük együtt szépséget, hosszú éveket megélni.
Próbáltam elmondani, ami látszik,
Hogy, ismét eltelt 5 év, és majd hiányzik,
S amikor szemedben könnycsepp hintázik,
Belenézel az enyémbe, s az örömtõl az élet elázik.