Vajon mit érezhet szívében, ki tudja itt a vég?
S hogy a földön, már nem sokáig éli életét?
Hogy nem tud ez ellen már semmit sem tenni,
Mert eljött az idõ, mikor neki el kell menni!
Vajon mit érezhet szívében, ki tudja itt a vég?
S hogy napok múlva, befejezi földi életét?
Szívét, milyen kegyetlen fájdalom marhatja,
Hogy-e csodás életet, többé soha nem láthatja?
Vajon mit érezhet szívében, ki tudja itt a vég?
Hogy többé nem érezheti szerelme szerelmét?
Nem ölelheti õt karjai közé, csak pár napig,
Mert betegsége, testében teljesen uralkodik!
Vajon mit érezhet szívében, ki tudja itt a vég?
Pedig élvezte, élete minden egyes percét?
A napot, mi oly fényesen ragyog fent az égen,
Mint ahogy az élet utáni vágy, az õ szívében?
Vajon mit érezhet szívében, ki tudja itt a vég?
S már nem láthatja többé-e föld szépségét?
A csillagok ragyogását a hatalmas végtelenbe?
Mi számára, a csodás éjjeleket jelentette?
Vajon mit érezhet szívében, ki tudja itt a vég,
S hogy nem láthatja többé, soha gyermekét?
Nem lehet vele, mikor arra szüksége volna?
Mert nem lesz addigra már, az élõk sorába!
Vajon mit érezhet szívében, ki tudja itt a vég?
S hogy el kell búcsúznia a barátoktól még?
Hogy nem élheti át többé a vidám perceket,
Mit a velük töltött idõ, mindig is jelentett!
Vajon mit érezhet szívében, ki tudja itt a vég?
Kinek a rettegés, folyton gyötri beteg lelkét.
Ki fájdalmától megszólalni sem tud többé?
Csak várja, mikor indulhat az angyalok közé?