Filozófia a magányról
Írta: Eve Dátum: Október 21 2008 20:19:13
Gy
Egyedül a magánnyal élni, senki mással.
Láthatatlan kezét nyújtva felénk, reményt sugallva tart velünk,
Teljes hír
Veled szembenézni kegyetlen,
Veled együtt élni maga a gyötrelem.
Szétoszlatnálak, mint megannyi be nem teljesülendõ álmot.
Csak hogy tõled elköszönni nem egyszerû.
Ragaszkodó típus vagy, én meg konok és önfejû.
A szabadsággal jár egy kötelék is,
bár kéretlen, de mégis az emberrel járó, semmiséget hordozó,
önsajnálatba torkolló, fájdalmat okozó, magányos érzés.
Egyedül a magánnyal élni, senki mással.
Láthatatlan kezét nyújtva felénk, reményt sugallva tart velünk,
bátorítja életünk, holott ez csak álca,
és a depresszióba az egyedüllétbe húzva,
a magány halálos torka felé tolva viszi véghez célját.
Nem szabad engedni neki, mert annál nincsen rosszabb, mint amikor azt hiszed,
hogy egyes egyedül vagy.
Rá kell jönnöd az igazságra,
hogy van aki mindig szeret, és ad szeretet.
Lehet, hogy szerelmet még sohasem kaptál,
talán azért, mert rá igazán sosem vágytál.
Hidd el, eljön a te idõd is, mit gyõzz kivárni,
vagy végre a sorsot a kezedbe fogni.