Készen
Írta: tigerbacsi Dátum: Október 22 2008 10:08:49
Z
Végre kész! Fecskendõbe felszívhatom,
Jaj de az újat most valahogy nem találom!
Sebaj! Itt van a tegnapi jó lesz az nekem,
S már lövöm is be magamnak az Életem.
Teljes hír
Szárnyalok, lebegek a föld felett,
Én irányítom ezt a szép életet,
Mámor, józanságban s részegségben,
Nincs más csak egy füves dekk a kezemben.
Álom mely így nagyon hamar vége szakad,
Ezért nézem zsebem hátha benne pénz akad,
S vehetek magamnak még egy kis álmot,
S széppé tehetek magamba minden gondolatot.
Csak az álomra vágyok, más már nem kell nekem,
Mára már csak errõl szól nyamvadt kis életem,
S az álmot szememre már nem hozza a fû,
Az már nem hozza kedvemre a derût.
Pénzem maradékát keményebb anyagra költöm,
S így ezzel magam mára be is lövöm,
S ez elhozta nekem a mámoros napot,
Eltüntette a kemény valóságot.
Kitisztultam! Pénzem keresem de nem lelelem,
Minden fityingem az utolsó álomra költöttem,
Mely szép volt kegyes s rózsaszín mámorító,
S hozzá képest e világ sötét s teljesen undorító.
Erõs vagyok kibírom, nem kell nekem az anyag,
Hiszen szeretnék én is még lenni vén agg,
Leszokom többet ezt én nem csinálom,
Nem fog engem megragadni az álom.
Verejtékezem, izzadok remegek,
Elgyengülve mindig összeesek,
Majd egyszer madarat tudnék fogni,
S egy pillanat múlna bárkit meg tudnék ölni.
Nem bírom a mámor kell nekem,
Nélküle mit sem ér az életem,
Hiszen a világ rideg s kegyetlen,
Így én nem maradhatok életben.
Nincs pénzem már az anyagra,
S eljutottam egy nagy dilemmába,
Azt fogom tenni mit gyermekként elítéltem,
Másoknak a pénzét erõszakkal elveszem.
Bûnözõ lettem, hogy drog áramoljon bennem,
Hisz a kemény világot máshogy nem élhettem,
S a fû mit eleinte szívtam, már nem ad álmot,
Így keményebb drágább drogok adnak nekem mámort.
Embereket becsapok, meglopok, s ha kell embert ölök,
Már mindegy csak az álmom legyen végre örök,
Már csak ezzel foglakozom mást nem szeretek,
S nem érdekel az emberek hogyan is cikiznek.
Egy adag megint a kezemben pattog,
Tapintása is hoz már egy kis boldogságot,
Remegõ kézzel a kanál adagot láng fölé rakom,
Mámorító buborékolást már türelmetlenül várom.
Végre kész! Fecskendõbe felszívhatom,
Jaj de az újat most valahogy nem találom!
Sebaj! Itt van a tegnapi jó lesz az nekem,
S már lövöm is be magamnak az Életem.
Hátraesem, nem érzek fájdalmat,
Ajkaimra egy vad vigyor ragadt,
Mozdulatlanul az álmomba merülök,
Hullámzó testemnek nagyon örülök.
Majd feketeség jött e rózsaszín világra,
Az aranylövés miatt átkerültem a másvilágra,
Nézek egy testet mi alattam fekszik,
Ez olyan rusnya hogy tõle mindenki undorodik.
Ekkor döbbentem rá ez én vagyok,
De ilyen állapotba hogy is vagyok?
A drog mi ilyenné tette testem,
Az mi tönkre tette mindenem.
S a fájdalom most ül ki bennem,
Bûneimért mivel én meg nem fizettem,
A családomnak kell ezt kinyögni,
S így lehetetlen nekik boldogan élni!
Mit tettem oh Istenem,
A drog elvette az eszem,
Nem elég hogy meghaltam,
Sok embernek gondot okoztam.
Drog tette tönkre az életem,
S az emberekét is körülöttem,
Ezt a bûnt megbocsátani nem lehet,
Halálom sem váltja meg bûnömet.