Fátyolba burkolt magányos éjszaka
Írta: kormi37 Dátum: Október 22 2008 16:37:53
Gy
A szememben, pislog még a remény.
Arcomon mosoly legyen, ha téged látlak,
Féltõ tekintetemen soha ne legyen bánat.
Teljes hír
Fátyolba burkolt magányos éjszakán,
Álmaim vágyai, a hegyeken túlra száll,
A sötét égbolt, festményt fest a tájra,
Csillagok játszanak, a Hold sugarába.
Mindenem rezdül, és kér egy ölelést,
A szememben, pislog még a remény.
Arcomon mosoly legyen, ha téged látlak,
Féltõ tekintetemen soha ne legyen bánat.
Gondolatomban csak, Te létezel,
Ne fátyolozd arcod, ez nem kell.
Minden rossz mondat, fájó könnyek sora,
Múljon el gyorsan és szeress, mint még soha!
A szó elszáll, de a tett megmarad?
Minden perc talán egy kárhozat?
Megoldás van, kéz a kézben,
Futótûzként száll a szerelem, a szélben.
Megérinti szívedet, a forró tûz,
Tõlem, soha el, nem ûz.
Vörösrózsák, nem bántanak,
Kinyílva mutatják az igaz utad.
Csillog szemed, mint a Nap fénye,
Ajkadon a szám olvadjon örökre el végre.
Letörlöm arcodról, folyó könnyeid,
Fátyolos szemedben, mondd: a boldogság lakik?
Rám nézz mindíg, és bátran szeress!
Bízva bízz bennem, a lelkem a tied!
Ne gondoljunk a rosszra soha,
Most itt vagyok e percben a karodba.
Átölellek, és szívem imád, szeret,
A kedvesem, már rám is nevet.
A magányos éjszaka tova szállt,
A szívem, a szívedre örökre rád talált.