Állok némán megkövülve,
Hõseinkre emlékezve,
Sok sok élet szakadt meg,
Mikor elvették reményüket.
Életükkel fizettek,hiába reménykedtek,
Most itt állok némán mellettük,
Gondolatom velük van,
Hiába volt minden,mert vége lett igen.
Újra és újra arra gondolok,
Hová lett a sok fiatal élet akkor,
Reményüket elvették,és életükkel fizették,
Most Rájuk emlékezem, Virágjaim oda teszem.