Épp a mediterrán madarait csodáltam,
s hogy a rács miatt nem fotózhatok jól,
ezen sajnálkoztam.
Majd a napfényes õszben hirtelen
sötét árnyék vetõdött rám,
szinte megijedtem,
hisz felhõ eddig nem közelgett
a nap folyamán,
magam körül hökkenten
megperdültem...
S amit láttam, attól széles mosolyra
húzódott a szám,
hiszen az út másik oldalán
itt termett elõbb még üres,
tágas udvarukon át
két óriás zsiráf, s elnézve kettejük
tekintélyes nyakát,
nem csodálkoztam, hogy nem felhõ
veti fejemre árnyékát.
Csak ámultam, mint gyermek,
olyan váratlan volt, ahogy
betelt velük ez a hely,
hát üdvözöltem õket, ahogy hatalmas,
ártatlan-meleg szemekkel
nézett le rám
e két kedves zsiráffej.