Elhagytál minket, nincs már több fájdalom,
Nem érzel szenvedést, nem látni kínt arcodon!
Örökre elszállt az élet, meggyötört testedbõl,
Magad mögött hagytál mindent, földi életedbõl.
Megszûnt a harc, nincs tovább küzdelem,
Mert téged örökre megsegített a Jó Isten!
Magához szólított, ne szenvedj többé soha,
Neked adta az örök életet, mi nem ily mostoha!
Tested megpihent, lelked elszállt a mennybe,
De tudom itt vagy velünk, minden egyes percbe.
Emléked velünk él, nem hagy el soha minket,
Mit veled éltünk át, téged mindörökre éltet!
Látom arcodat, mikor még boldogan nevettél,
Magadhoz ölelve családod, kiket annyira szerettél!
Ez a mosoly, megmarad örökre szívemben,
S ezt az emléket, itt õrzöm egész életemben!
Tudom, az élet nehéz lesz nélküled nekünk,
S a fájdalom, nem hagyja gyógyítani sebünk.
Ez a harc a fájdalommal, már csak a miénk,
Mi nem hozza el, csak a szomorúságot felénk!
Nem érzünk mást, csak fojtogató keserûséget,
S a hiányoddal beköltözõ, végtelen ürességet.
Különleges voltál, s ezt soha nem feledi senki!
Emlékeinkben élsz velünk, mi emlékedet élteti!!