Szomorú bohócok
A szürke utakon színesre festve
A sok üres lélek gyötört, fáradt teste
Céltalan bolyong nem létezõ irányba
Vágyódva innen egy kitalált világba.
Hiába int a jel, merre tartsanak, s hova,
Nem látják, álmodnak, nem ébrednek soha.
Fénytelen-hidegek, mint kialudt kanócok
Vesztükbe rohanó szomorú bohócok