Egy fáradt Õszi délután,
Megkövült aggyal lesem
A múló idõt...
Tán túl korán örültél?
És késõn cselekedtél?
Tán õrõkre,
Visszavonhatatlanul elvéreztél?
Olcsón dobtad az életed,
A pokol bugyrait régesrég ismered...
Lelkedig hatolt a tûz,
Mi minden bûnt elûz,
Bíbórba öltöztettek,
De szívedet eladtad a feketének...
Szemeidet elvesztetted,
Ostoba...
Arcodon az idõ vasfoga.
Mond mégis mire mentél?
Egy álmot újra elvetéltél....
Várakoztál, és nem reméltél.
Választott vagy,
választhattál...
Még is mindent elrontottál...
Bûneidért meglakoltál,
A túlpartra nem juthatsz már.
Járatlan utat választottál,
Gyógyulhatnál,
Kapaszkodnál,
Nem jut néked már szalmaszáll...