Ez évben is a tavasz
Tündérként mutatkozott,
Szívünk örömmel megtelt
Mintha most elõször volt.
Magamban tusakodtam
Megkörnyékezett õ,
Jártam a parkban
Lássam milyen virágot szõ.
Rég nem éreztem ilyen óhajt
Tele élettel léptem én,
Lábaim alatt élveztem
A melegitett fût s parfümét.
A csupasz fák gyönyörûknek tûntek
Fejem hátrahajtva néztem szét,
S a kék égben szúródtak
Álltak gyengédként.
Egy fának tövében
Ibolyákat találtam
Oly kékek voltak
Sötét fák oldalán.
Lehajoltam szakítani egyet
De mikor kezem érintette
Eszemben átvillant
A pohár, koporsója lehet talán.
Végül is hazafelé bandokolva jöttem
Fáradt, boldog léptekkel,
Ha kezem üres is volt
Ibolyákkal tele volt én lelkem.