Szavakat írok a hófehér papírra,
De még nem tudom, hogy hozom tudtodra.
Hogy mégis mit kéne, hogy leírjak?
A gondolatok bennem kavarognak.
Téged okollak, mert beléd szerettem,
Átkozott angyal, te leszel a vesztem.
Fehérszárnyú tündér, ennyire vak vagy?
A szerelem elvette az eszed, vagy ennyire naiv vagy?
Bolond! Én meg egy barom vagyok,
Mert feladatom ellenére veled tartok.
Követlek téged, te csalfa délibáb,
Értékeld ezt a tettemet te lány!
Lehet, hogy késõbb nagyon is megbánom,
Büntetésem is lesz talán, egy álom
Lenne, ha te tényleg szeretnél,
De velem csak játszol, tuti, hogy átvertél.
Mért tetszene neked egy démon kicsi lány?
Nem vagyok különleges, csak szerelmes tán.
Azért reménykedem, hogy tényleg naiv vagy,
És belém szeretsz... Mondd, hogy így van...
"Mit csinálsz kedves?" Hallom a hangod,
Leteszem a tollam, és a fehér papírra bámulok.
"Semmit" felelem nagyon halkan,
De te így is megérted, átkarolod nyakam.
"Ne búsulj Rómeó, veled maradok"
Miért van az, hogy érted minden gondolatom?
Erre halványan elmosolyodok,
Megígérted, szavadon foglak angyalom.