áttetszõ köd borít várost falvat
szürke esõfelhõk függnek az égi paláston
gyenge esõ szitál - bebújik a lehûlt levegõbe
bogárhátakon sötétellik a nyirkosság
fanyar szagok vegyülnek a szomorú mezõkön
réteken
vén hangok szállonganak
keverednek a föld szagával
fülembe metszi magát minden lárma
koraérett keserûség árad szét bennem
gonoszkodó kedvem fogvatart -
komisz nehéz szagú füstkarikák
gomolyognak csak úgy
Isten nevében - "In nomine Dei."
elborítja valómat a zsongó muzsika-menedék
déli harangszóba tévedt
néhány elhalkuló dallam
mégis diadalmas-kincs
soha senki nem vehet el tõlem
bennem hegedûlnek finom húrok -
lágyan-sötéten-fekete-bársony-harangok a tiszta dallam
mindenek felett - keresetlen egyszerûség
húrok méltóságteljes szárnyán úszik lelkem
a sóhajok szabadulnak szakadnak a levegõben
egész sötét napom oldódik fel - lelkem elevensége
szívem lüktetése erõteljesen zeng
madonnaarc néz rám porcelánszerû ábrázattal
pántlika keskenységû utakon járok az ablakok is
belezizegnek a magas hangoknál (ciszek, d-k)
akár a dongó szárnya a napsütésben
ijesztõ-fenyegetõ hangon csillog kardszerûen éles - megejtõ
varázslat
nem menekülhet elõle senki
mikor nyílnak már ki a lelkek?
mikor derülnek már fel a szívek?
hol fészkel a jóság és a lelki szépség?
miért csak pislákol az élet lángja?
miért szakad a gyalázat minden nap rám?
tekintetek keresik a varázslatos gyönyörûséget
mézédes könnyed dallamokat
felderülnek arcok
átszellemülnek
belopakodnak mindenkibe -
élénk színû szentképek aranydíszes mennyezetek
látványa sodor magával
ki zengi az úr dícséretét?
megdördül az ég a templomban - orgonapedálokba
taposnak
valamikor tavaly