Kinyílt szívemben az Élet-virág.
Pompás illata a mát át meg át -
szövi. Apró magvát nem is tudom
hogy õriztem annyi rossz napon.
Éltem a múltból, éltem vak hitért,
jelent áldozva jövõért, másokért.
Ha jõ az est, átgondolom napom,
mint legvégsõt. Jól éltem vajon?
Amire vágysz, tõlem megkapod,
Neked is teljessé vált napod?
Érezted, veled jelenidõben élek?
Minden napom egy teljes élet.
Szerelem. Szertelen, furcsa szó.
Millió ajkon kopott legfõbb földi jó.
Varázsa örök, öntörvényû változás,
s EZT nem érezte soha senki más.
Szerelmed lélegzem, mint levegõt.
Egy percig sem firtatom a jövõt,
hisz ki gondol arra napra nap
hogy levegõt holnap hogyan kap?