Nem értem az érzést mi minket körülvesz,
nem hiszek a szerelemben mi oly gyorsan felreppen.
Volt egy hétfõ és éreztem több lesz,
Azóta szívem már máshogyan lüktet.
Azóta kivételesen boldog vagyok,
S rózsaszín ködben telnek a napok.
Ránk fért már hogy szeressenek és hogy adjunk,
Remélem a múlt lesz együtt a legnagyobb bajunk.
Míg fogom kezét és érzem illatát,
Mással folytatok egy értetlen vitát.
Egy lánnyal ki nekem még NÁLA is fontosabb,
Egy lélekkel mi azt hittem hozzám tartozhat.
Szemeim könnyel telnek ha erre gondolok,
Hisz tudom ha a Srác nem lesz, neki akkor is megmaradok.
Nem tudom elmondani amit most érzek,
Fél szívem ragyog, de félig meg vérzek.
Hallgatom a srácot ölelem nagyon,
de gondolataim között elveszett vagyok.
Talán mi hirtelen jött az hamar elszáll,
Nem marad mellettem más csak az egyszerû magány,
Keresem a választ, de nem hallom szavad,
Elnézel mellettem és köztünk nagy rés szakad,
Darabokra tépted azt a kis fejezetet,
amit a SORS végre szépnek engedett.
Könnyeim lemosom, számat mosolyra húzom,
Úgy lássák ÕK, h nekem nincsen semmi bajom,
Szerettem már srácot csalódtam már bennük,
de sosem értettem igazán a döntéseik, a lelkük.
Most nem kellett kérnem és kérdeznem,
mit akartam tudni már egy hét után éreztem...
Bennem volt a szilánk hogy ez túl szép,
s általad Te Lány, összeomlott a kép...
Remélem, hogy boldog leszel s lelked gondját megoldod,
Remélem hogy szeretni fog egy helyes srác, csak az a fontos...
Remélem hogy maradsz velem és megölelsz ha tévedtem,
Remélem hogy elnézed hogy még egy fiúnak esélyt engedtem.