Õszi gondolatok
Te ezer színben pompázó erdõ
Ne siess aludni, maradj velem.
Hadd nézzem rozsdáló õszi ruhád,
Tündökölj még a tarka szõnyegen.
Ne mondd, hogy vége, hogy itt az idõ...
Sírás fojtogat amint vetkezel.
De te csak szórod dús lombkoronád
Mikor a szél hûvös párát lehell.
Sürget az elmúlás, megyek veled,
Puha avarodra vetem ágyam,
Emlékeim, leveleid hátán
Hullanak rám és ölelnek lágyan.
Mindegyik levél egy csöppnyi élet,
Alig lélegzõ apró gondolat.
Emlékálmaim ködös határán
Megállt az õsz és velem maradt.