Minden évben, van egy nap az életünkben,
Mikor gyertyát gyújtunk emlékeink fényében.
Felidézzük a múltat és elhunyt szeretteinket,
Kik már közöttünk, soha többé nem lehetnek.
Virágot viszünk nekik, a fagyos temetõbe,
Lelkünket megnyugtatjuk, megint egy évre!
Mécseseket égetünk, a csillagok fényében,
S az emlékek repkednek, mindenki lelkében.
Fájdalmas-e nap, mindannyiónk számára,
Kik szeretteik nélkül élik életüket-e világba.
Ráébredünk, megint elmúlt egy év nélkülük,
De emlékeinkben, örökre ott élnek velünk.
Hiányukat, nem pótolja számunkra semmi,
Mert õket visszaadni, nem tudja már senki!
Lehajtjuk fejünket, s könnyeinket hullajtjuk,
Mert sorsunkat újraírni, sajnos nem tudjuk,
Imát mondunk lelkükért, a mi jó Istenünknek,
Kérjük adjon szeretetet, elhunyt szeretteinknek!
Szeresse õket annyira, ahogy családjuk szerette,
S mi könnyes szemmel belefeledkezünk, emlékeinkbe!