Idill
Írta: reitinger jolan Dátum: Október 27 2008 18:16:21

---

Gy

Sütötte a vidám nap már a rétet,
Az enyhe lombokon fény csókja égett,

---

Teljes hír

---

Apró vágyak

Sütötte a vidám nap már a rétet,
Az enyhe lombokon fény csókja égett,
Vágyra tárta kelyhét minden mindenütt,
Várt a virág is, min csillog a harmat,
És hagyta inni a részeg rovarnak
Szirmáról az édes éltetõ nedût.

Tarka szirmán pihen most lepkék szárnya,
Nektárért élnek, halnak, mind hogy issza,
Õk soha nem kérdik miért és miért nem,
Csak illegnek, billegnek, mint sok virág.
Szélben lengnek, zengõ édes áriák,
S e reggelen párját meglelte minden.

Ködpárában kelt hajnal rózsapírja,
Párjával dalol a sok kis pacsirta,
Szöcske szökken, mint vidám kiscsikó.
Vágy vett erõt a fátyol-szitakötõn,
S a nap csíkján futott a boldog idõ,
Szerelmi mámor szállt szét most bódítón.

A légbe terjedõ nagy lomha láz ma,
Ezer hangjával szíveket igázza,
Mely mindenhol huncutul kalandozott,
S a földön, égben állítva már a sátrát,
Sok ismeretlen állat érzi vágyát
És felküldi halk szózatát a Naphoz.