Ébren is úgy teszel, mintha aludnál,
Játszol a sorssal, akárha álmodnál,
De az élet nem az, amit alva remélsz,
Egy idõ után az lesz, minden csaj lenéz,
Álmaidban csakis te vagy a menõ,
De a való világban ez nem igazán nyerõ,
Rájössz egyszer, mikor jön egy Szív,
Kivel játszmád elveszted, mert magába bolondít,
Azt hiszed baj van veled, mert dobog a mellkasod,
Pedig csak a jég a szívedrõl lepattogott.
Dobban a társ után, amit a közelben érez,
Nem is tudja hogy a másik már túl sokat vérzett.
Szeretnéd, hogy élhesd álmaidat csakis Vele,
De õt nem érdekled, hisz hallotta már a neved.
Látod ezt érte el, hogy hajtott a véred,
Mondd, mért tetetted magad olyan keménynek?
Most elõször nem hazudsz, tiszta a lelked,
És a csaj mégis kemény vádakkal illet.
Csodálkozol mért nem fogja meg a kezed,
Amikor te csak azt teszed, ahogy a szíved vezet.
Más csajoknál macsó szöveged bevált,
De most elkövettél egy óriási hibát,
Elfelejtetted, hogy nem minden csak burkolat,
A nõkbe is születésekor rejtettek agyat.
Azt hitted a csajok is csak elemek,
Ha kimerülnek kidobod és szép marad az életed?
Összetörte szívedet egy "könnyû" préda,
Nézz magadba és gondolkozzál néha...