Bennem élsz, szívem kertjében
S ha egymagam ülök csendes estéken
Lelkem elhagyja fáradt testemet
Elindul megölelni gyönyörû lelkedet.
Lélek nélküli testem ül a sötétben,
Szívem vadul ver, lelkem már az éjben
Száll, mint a madár a város felett
Míg megtalálja végre az imádott helyet.
De lelked mégsem tudja átölelni
Tested rejtekében sehol sem leli,
Így szívedet öleli lágyan és hosszan,
S szívem a távolban nagyot dobban,
Lelked öleli, simogatja éppen:
Egymás testébe költöztünk az éjben.
2008. október 29.