CCLXXIII. szonett
Talán az én szerelmem is így marad,
- Viszonzatlan, 'tán egy dobozba zárva;
Hol a többi életkacatod harmada,
Ódon szekrényed lezárt fogságában.
Dobozolt szerelmeid, - felejtve, -
Talán emlékekként fájó gondolat;
Némelyiken piros masni kötve,
S van oly ki fekete dobozban hamvad.
Csak a szekrény magánya ne lenne,
- A vaksötét, szú-perc'-telen síri csend;
Hol szerelmeid elcsitult szelleme
Már nem dícsérhet hagyatott lelkedet!
...De a szerelmek vágya, sosem feled, -
Halkan még mindig suttogják nevedet!
20081020
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!