Látva láss
Írta: Marie Marel Dátum: Október 30 2008 04:49:57
T
Vannak napok, mikor könnyû a beszéd.
Könnyedén kirakom lelkemet eléd.
Teljes hír
Vannak napok, mikor könnyû a beszéd.
Könnyedén kirakom lelkemet eléd.
Nézd, kedvedért csupaszra vetkezem,
s megmutatom milyen az életem.
Látod? Bõrömet érted lehántom,
leveszem, mint ócska kabátom,
leveszem lelkemet óvó köpenyem,
hogy látva láss. Megmutatom magam.
Bõröm alatt a testemet átszövõ erecskék
kéklenek, szaladnak, látszanak. Tessék.
S íme a szív, mely fájón verdes, dobog.
Láthatod: ez mind-mind én vagyok.
Mi még? Az agyi erek bús szövedéke,
a gondolatok fájdalmas fészke,
mi rejti elõled ami én vagyok,
a gondolat fénye, mely felragyog.
Nézd, boldogan szállnak az égre
az elszabadult gondolatok végre.
Fájdalmak rebbennek a szél hátán
s könnyeken át látszik a szivárvány.
Mi maradt? Elégedett vagy végre?
Fájdalomsikolyok szállnak az éjbe.
Rád les a sötét sarokba búvó rettenet:
megnézhetted hát a põre lelkemet.
Marie Marel
(2008. július 9.)