Mennyi szép, gyönyörû kép,
Páratlanul szálló lepkék.
Alig hallható szárny suhogás,
Nevek nélküli, halk suttogás.
Intelmekkel teli csúf élet.
Temérdek szánalom, temérdek.
Andalogva sietõ, kósza léptek.
Sötét sikátor, hív magához.
Zenével csatlakozik árny az árnyhoz.
Esztelen örömmel táncolva,
Reszketve, rémülten kábulva.
Ember emberrel karöltve vígan,
Tiltó szavakat hallva, kínban.
Lélek lélekkel összefonódik.
Ezer ajtó nyikorogva kinyílik.
Lelkem a Tiéd ameddig élek.
Édesem, Szerelmem!
Örökké szeretlek Téged!