fekszem a fûben
hallgatok
harangszó az este
s a harang nyelve
én magam vagyok
imbolygó ez a tánc
sántít, mint egy
vert kutya
ide-oda billegve
lüktet bennem az éjszaka
és ahogy a Nap sárgája
vörösbe fordul
belõled megszületek
színedbõl pirulok létté
arcodból múló fénnyé
földre borulok
néma harangnyelvként
és csak fekszem a fûben
hallgatok