Azt hiszem, szeretlek.
A szívem boldogan remeg.
Nem tudom, mi lenne helyes,
Szóljak, vagy hallgassak örökre,
Mert az érzés egyre többet követel,
Idõt, illatot, ölelést, csókot és szerelmet,
Nevetésednek gyógyító bársony-selymét.
De a fájdalom, mi utánad marad egyszer,
Elõre súgja, nem ér meg ennyit az egész.
De az érzés már egyre többet követel,
Szólnom kell, nem hallgathatom el,
Bár nem tudom még, mi helyes,
De szívem boldogan remeg.
Mert téged szeretlek...