Siralomvölgy
Gyászos napra virradt, gyalázatba fúlva múlt az este,
Keselyûk köröztek a csatatér felett döghúst keresve.
Veszett sakálok tébolyult éhüket csillapítani vágynak,
Kihunyt szemû, fakó arcú halottak közt hangtalan járta.
Mindenütt egykor fehér leplek, melyeket fegyver festett vörösre,
Hõsi daloktól hangos ajkak, melyeket a halál csitít el örökre.
Gyilkossá lett apák kezeitõl özvegy anyák fiai hullottak
Béke és szabadság helyett könnyeket, és véres szenvedést kaptak.
Zúgott a szél, hátán röpködtek a testüket keresõ árnyak,
Keringtek a mezõ felett, majd a holtak sikolyával eggyé váltak.
A lelkek egymásba fonódva, egymást vigasztalva szálltak az égbe,
Hogy a vérben fuldokló földrõl a béke fényében pihenjenek végre