Józan, sivár világ, hideg értelem.
Nem vonz semmi. Nincs érzelem.
Fakószürke rózsa, illattalan virág,
már nem fáj a lét. Halott a világ.
Temetett álmok, meghalt remények.
"Boldogok a lelki szegények,
mert övék a mennyek országa."
Mit nem ismersz, nem fáj hiánya.
De én szegény árva mit tegyek,
Képed szívembe zárva, nélküled?
Csókod íze, bõröd illata kísért.
Emléked õrzöm. Nem adnám semmiért.
Lassan lohasztom lelkem lázait,
komoran kopasztom vágyam ágait.
Elérhetetlen álmok ne bántsák lelkemet.
A lélek magánya majd csak eltemet.
Zokszó nélkül tûröm, hogy így legyen.
Várom, múljék a múlhatatlan szerelem.
Nincs hit, nincs vágy, nincs álom.
Csak csend. Hogy így lett, sajnálom.
Marie Marel
(2000. december 31.)