CCLXXV. szonett
Szemek zöld tengerében íriszbe zárva,
Kettõnk magánya szegi kedvemet;
Mint a pezsgõ bor, mely nem forr már, s ha
Mégis gyöngyözik, pezsdítik éltemet.
Csók zamatát ajkadról várva, máskor
Hûsen ható lágy leheleted; s míg
Szavad búgja rabszerelmét, ha vágyod
Viszont magányom, ki veled boldogít -
Mikor kezed hárfán zenél, pendítve
Ezernyi húrokat s dal, mint éra, -
A Múzsa tollba írott zenéje,
Mely papírra rótt múlt-jövõ-szava.
- Három holdhónap, kezdet és vége,
Hol tenger-szeretet dagálya apadt!
20081021
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!