Sötét halál
Mintha szakadékba esnék,
Oly fekete a festék.
S jön az õsz, s a tél.
Ember, már nem remél.
Mint a viszatérõ álom.
Zuhanok ismét a tájon.
S látom, a fekete eget.
Ismét hív, a beteget.
Lelkemnek rég vége már.
Elkapott az éj, s fáj.
Végtelen utakon vezet,
S belémtép,kitölti a teret.
Nem enged el a sötét.
Ha küzdesz, mélyebbre jut a sörét.
Bár jön a szebb világ.
Hiába,elhervadt virág.
2008.10.20.