Úgy harsognak az alkonyi árnyak
Szólni akarnak végre, de várnak
Hogy elérkezzen.
Sárgarigó kacagó dala visszás
Metsz a tekintete, könnye a tisztás
Bánata.
Surran a fûben a medve, a patkány
Nap tányérja az égben a padkán
Gonoszul kacsint.
Hold szeme õrzi az éjjeli tájat
Míg mosolyában meg-megcsillan a ványadt
Tûfoga.
Ércsugarát leteríti a völgyben
Könnyû léptek mély nyoma földben
Elillan.
Zörgõ hanga az étek a Földnek
Hold és Nap testvéreket ölnek
Kedvesen.