Van egy hely, hol emléke magával ragad,
Nem tudom, hogy mi álom, és mi az igaz,
És lábai nyomába lépek, amikor ott megyek,
Mert körülvesz halott szerelmünknek szelleme.
Van egy hely, hol fáj minden mozdulat,
Szinte elgázol a sok feledhetetlen pillanat,
S nem tudom, maradjak-e, vagy menjek már,
Mert pár percre csupán, de enyém a boldogság.
Van egy hely, ahol minden róla mesél,
Újjáéled mindaz, ami valaha volt enyém,
Várom, hogy egy fa mögül hirtelen elémlép,
Hiszen oly valódinak tûnik a felvillanó emlék.
Van egy hely, ami valaha miénk volt,
Egy édeni csodát zárt magába konokul.
Többé nem jövök ide, mert túlságosan fáj.
Most mennem kell. Vár rám egy szebb világ.