A föld sója, a világ világossága
Nem vagyok rá méltó, hogy hajlékomba jöjj,
Mert fényemet mindig véka alá rejtem
Nem vagyok rá méltó, hogy hajlékomba jöjj,
De csak egy szóval mondd s meggyógyul a lelkem.
A föld sója vagyok, de ízem elveszett
Hogyan vehetné így bárki is hasznomat?
Fényem sok bûnöm elrejti, majd eltemet.
Hogyan hallaná így bárki is hangomat?
Ó, bárcsak régi ízem visszakaphatnám
Tündöklésem visszaadná Égi Fényed!
Akkor az egész világot beragyognám
Hogy mindenki láthasson, én Uram, Téged!