Simon Roland
Akt
Ahogy a mesteri szobrász
ujja érinti az amorf szirtet,
fantázia építi a forma-kupolát
varázsos kora hajnali sziluett
Az ágyon kuporog,
kalandor éjszaka,
fülembe buja álmot suttog,
nyitva a titkok ajtaja.
Mint a gótikus kastély
homlokzatán az angyal
põre testeden mesés fény,
berámáz a sóvár ablak.
Szökõkút, rózsalugas,
lábad elé veti magát,
szépségedben fürdik az udvar,
combodon idõz a talány.