Nélküled üres a házam benned.
Szavakban vacognak-nak a hangok,
árnya nõ a távolságban a színeknek
reá merevedõ mozdulatokban.
S fogatlan szájamban az étel
az ízlelõbimbók fájdalmában
harapását keresi az ínnyel,
éhség türelmetlen fogságában.
Hízik a véremben a félelem,
mint erõtér a csillagokban,
építve a romboló reményben,
rothadón rakva szagosan halomba.
Nélküled üres a házad bennem
csóktalan ajakomra nõ a szõr,
arcomra soványodik a holnap,
kezemben rozsdásan csámcsog a tõr.